Este felkapcsolod a villanyt a fürdőszobában, és valami elképesztő sebességgel elszalad a fal mellett. Hosszú lábak, csíkos test, furcsa mozgás – sokan ilyenkor automatikusan a rovarirtó után nyúlnak.
Pedig a lakásokban gyakran felbukkanó légyölő pókszázlábú (Scutigera coleoptrata) általában sokkal kevésbé veszélyes, mint amilyennek kinéz. Sőt, ragadozóként több olyan apró ízeltlábút is elfogyaszt, amelyet valószínűleg még kevésbé szeretnénk a lakásban látni.
Nem is száz lába van
A neve ellenére a kifejlett pókszázlábúnak 15 pár, vagyis összesen 30 lába van. Teste barnássárga vagy szürkés, rajta általában három sötétebb hosszanti csík látható. A rendkívül hosszú lábak és csápok miatt az állat jóval nagyobbnak tűnik, mint amekkora valójában.
Főként éjszaka mozog, nappal pedig sötét, védett helyeken rejtőzik. Ezért bukkan fel gyakran pincében, fürdőszobában, mosókonyhában vagy a csövek környékén.
Ha sok van belőle, nem feltétlenül ő a valódi probléma
A pókszázlábú nem élelmiszert, ruhát vagy szobanövényt keres.
Vadászik.
Táplálékai között lehetnek ezüstös pikkelykék, csótányok, kisebb pókok, bogárlárvák és más apró ízeltlábúak. Ha tehát rendszeresen több pókszázlábú jelenik meg ugyanabban a helyiségben, az arra is utalhat, hogy bőséges táplálékot találnak ott.
Ilyenkor nemcsak azt érdemes kérdezni, hogyan tüntessük el a százlábút, hanem azt is: mit eszik a lakásban?
A fürdőkádban talált példány nem biztos, hogy a lefolyóból mászott elő
Gyakori jelenet, hogy reggel egy pókszázlábú ül a kádban vagy a mosdóban.
Ez nem bizonyítja, hogy onnan érkezett.
Az állat könnyen kerülhet a kádba a falról vagy annak pereméről, a nagyon sima felületen viszont már nehezebben tud kijutni. Ugyanakkor bizonyos padlóösszefolyók és épületszerkezeti rések valóban lehetnek bejutási útvonalak.
Veszélyes az emberre?
Általában nem.
A pókszázlábú ragadozó, zsákmányának elejtéséhez méreggel is rendelkezik, de embert nagyon ritkán mar meg, és inkább menekül, ha megzavarják. A problémát leginkább akkor kockáztatjuk, ha kézzel próbáljuk megfogni.
Ha csak évente egy-két példány jelenik meg, rendszerint nincs különösebb teendő.
Ha rendszeresen látod, ezt ellenőrizd
A pókszázlábú kedveli a sötétebb, párásabb búvóhelyeket. Ha gyakran találkozol vele, nézd meg, nincs-e valahol:
- tartósan magas páratartalom,
- szivárgó vezeték,
- nedves pince vagy fal,
- rés az ajtók, ablakok vagy csőáttörések mellett,
- sok kartondoboz és zavartalan búvóhely,
- illetve más apró ízeltlábúakból álló „svédasztal”.
A páratartalom csökkentése, a rések tömítése és a búvóhelyek megszüntetése sokszor hatékonyabb, mint egyenként levadászni az állatokat.
A lényeg: egyetlen pókszázlábútól nem kell megijedni. Ha viszont rendszeresen előkerülnek, érdemes nemcsak őket keresni – hanem azt is, miért érzik ennyire jól magukat nálad.
