Alakra inkább almának tűnik, harapásra roppan, a húsa pedig annyira lédús, hogy egy igazán érett példány szinte szétfröccsen a szánkban. A nashi, vagy ázsiai körte (Pyrus pyrifolia) mégsem alma-körte hibrid, hanem valódi körte – csak egészen más karakterű, mint a nálunk megszokott Vilmos vagy Bosc kobak.
Ráadásul kerti gyümölcsfaként is érdekes, mert megfelelő helyen nálunk is nevelhető, és van egy hatalmas előnye: nem kell leszedés után napokig várni arra, hogy fogyaszthatóvá érjen.
A legnagyobb különbség: a nashi a fán lesz igazán érett
Az európai körtéket általában még kemény állapotban szüreteljük, majd leszedés után érnek fogyaszthatóvá. A nashi ezzel szemben a fán érik meg, és megfelelő időpontban leszedve azonnal fogyasztható.
Ezért csalódás sokszor a bolti nashi. Ha túl korán szedték, lehet kemény és jellegtelen, miközben egy fán beérett gyümölcs édes, aromás és rendkívül lédús.
Az érettséget fajtától függően a héj színének változása, az íz, illetve az is jelzi, hogy a gyümölcs enyhe megemelésre és csavarásra könnyen leválik az ágról.
Furcsa módon az egyik legfontosabb munka a termés leszedése – még éretlenül
A nashi hajlamos elképesztően sok gyümölcsöt kötni.
Ez elsőre jó hírnek tűnik, de ha mindet rajta hagyjuk, rengeteg apróbb körte fejlődhet, ráadásul a terméssel túlterhelt ágak is megsérülhetnek.
Ezért a profi termesztés egyik legfontosabb fogása a termésritkítás.
Virágzás után néhány héttel érdemes a fürtökből a legszebb fejlődő gyümölcsöt meghagyni, a többit eltávolítani. Jó kiindulópont, ha végül nagyjából 15–20 centiméterenként marad egy-egy termés az ágon.
Első alkalommal fájdalmas műveletnek tűnik leszedni a sok apró körtét, ősszel viszont jóval nagyobb és szebb gyümölcsök kárpótolhatnak érte.
Egy fa helyett jobb kettőben gondolkodni
Léteznek részben öntermékeny ázsiai körtefajták, de ha igazán biztos és bőséges termést szeretnénk, érdemes két, egymással egy időben virágzó fajtát ültetni.
Ez fontosabb szempont, mint egyszerűen azt nézni, melyik nashi fényképe tetszik a legjobban.
A gyakran kapható fajták között ott van például a Kosui, a Hosui, a sárgás héjú Nijisseiki (‘20th Century’), a Shinseiki és a barnás héjú Chojuro. Érési idejük, ízük, héjszínük és tárolhatóságuk is különbözik, ezért két jól megválasztott fajtával a szüret időszaka is meghosszabbítható.
Napfényből ne spóroljunk
A nashi számára napos, jó vízelvezetésű, termékeny talajú hely az ideális. A megfelelő és egyenletes vízellátás különösen a gyümölcs növekedésekor fontos, mert a nashi egyik legnagyobb értéke éppen roppanós, lédús húsa.
A fa méretét nem lehet egyetlen számmal megadni, mert azt a fajta mellett az alany is erősen befolyásolja. Vásárláskor ezért érdemes megkérdezni, milyen alanyra oltották – ez később a fa méretére és így a szükséges helyre is hatással lesz.
Arra sem érdemes úgy tekinteni, mint „betegségmentes csodafára”. Az ázsiai körtéket is megtámadhatja például a tűzelhalás, ezért a megfelelő fajta és az egészséges szaporítóanyag kiválasztása fontos.
Miért érdemes helyet adni neki?
Mert egészen mást ad, mint egy hagyományos körte.
A nashi nem vajpuha lesz, hanem éretten is feszes, roppanós és nagyon lédús marad. Hűtve különösen frissítő, salátákban is használható, de szerintem a legjobb egyszerűen közvetlenül a fáról.
És van még egy kellemes tulajdonsága: megfelelően szedve és hűtve több fajta hosszabb ideig tárolható.
Ha tehát van hely még egy gyümölcsfának a kertben, a nashi nem pusztán egzotikus érdekesség.
Egy jól megválasztott porzópárral, napos fekvéssel és következetes termésritkítással olyan gyümölcsöt szüretelhetünk, amelyet a bolti, túl korán leszedett példányok alapján szinte fel sem lehet ismerni.
