A mák (Papaver somniferum) annyira hozzátartozik a magyar konyhához, hogy szinte természetesnek vesszük. Mákos tészta, rétes, kalács vagy bejgli készül belőle, közben pedig hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy maga a növény is különleges és kifejezetten szép része lehet a veteményesnek.
Karcsú szára, hamvas levelei és nagyméretű virágai miatt akár egy vegyes virágágyásban is megállja a helyét. A virágzás után kialakuló jellegzetes máktok pedig megszárítva még csokrokban is használható.
Van olyan mák, amelyet már ősszel elvethetünk
A tavaszi mákot nagyon korán érdemes vetni, mert jól viseli a hűvös időt. Léteznek azonban őszi vetésre alkalmas étkezési fajták is, amelyek magját már szeptemberben a földbe lehet juttatni.
Ezek még ősszel kikelnek, fiatal növényként áttelelnek, majd tavasszal az első enyhébb időben gyorsan fejlődésnek indulnak. Emiatt rendszerint korábban érnek, mint a tavasszal vetett állomány.
A mák apró magját sekélyen vessük, finoman elmunkált, gyommentes talajba. Kelés után a túl sűrű állományt ritkítani kell, hogy a növények elegendő fényt és helyet kapjanak.
A mák különösen rosszul viseli, ha fejlődésének elején elnyomják a gyomok, ezért az első hetekben érdemes figyelni az ágyásra.
Mikor érett a mák?
A betakarítás egyik legegyszerűbb jele maga a hang.
Amikor a tok teljesen megszáradt, és megrázva már hallani lehet benne a pergő mákszemeket, elérkezett a szedés ideje.
A kifejtett magot alaposan ki kell szárítani, majd száraz, hűvös helyen tárolni. A mák magas olajtartalma miatt hosszú vagy nem megfelelő tárolás során avasodhat, ezért érdemes mindig annyit őrölni, amennyit rövid időn belül felhasználunk.
Érdekesség: a mák a magyar gyógyszerkutatás történetében is fontos
A mák különböző növényi részei ópiumalkaloidokat tartalmazhatnak, ezért az étkezési és a gyógyszeripari célú termesztést élesen el kell különíteni. A kertekbe mindig étkezési célra engedélyezett vetőmagot válasszunk; a kereskedelmi termesztésre Magyarországon külön bejelentési szabályok vonatkoznak.
A növénynek magyar tudománytörténeti érdekessége is van: Kabay János magyar gyógyszerész 1925-ben szabadalmaztatta azt az eljárást, amellyel száraz mákszalmából lehetett ipari méretekben alkaloidokat kinyerni.
Így az a növény, amelyet legtöbben a mákos bejgliből ismerünk, egyszerre régi kultúrnövény, látványos kerti virág, értékes élelmiszer-alapanyag és a magyar gyógyszeripar történetének egyik fontos szereplője.
