A kertek világában igazi kincsnek számít az a növény, amely nemcsak dekoratív megjelenésével, hanem sokoldalú felhasználhatóságával és alacsony gondozási igényével is kitűnik. A széleslevelű ezüstfa, vagy más néven Elaeagnus × ebbingei, pontosan ilyen különleges növény. Ez a hibrid faj a mediterrán térségből származik, és az elmúlt évtizedekben egyre nagyobb népszerűségre tett szert a hazai kertekben is. Nem véletlenül! Fényes, ezüstös-zöld levelei, kellemes illatú őszi virágzása és télálló természete miatt ideális választás sövényként, szoliter növényként vagy akár szélfogóként is.
A széleslevelű ezüstfa különlegessége abban rejlik, hogy szinte bármilyen körülmények között képes fejlődni. Legyen szó szárazságról, sós tengeri levegőről vagy éppen városi szennyezett környezetről – ez a növény mindenhol megállja a helyét. Nitrogénmegkötő képessége miatt pedig még a szegényebb talajokban is jól érzi magát, sőt, képes javítani a környező talaj minőségét is.
Általános jellemzők
A széleslevelű ezüstfa (Elaeagnus × ebbingei) az olajfafélék családjába tartozó hibrid növény, amely az Elaeagnus macrophylla és az Elaeagnus pungens keresztezésével jött létre. Örökzöld cserje vagy kis termetű fa, amely megfelelő körülmények között 3-5 méter magasra is megnőhet, bár általában 2-3 méteres magasságban tartják.
Levelei a növény legfőbb díszei: ovális vagy elliptikus alakúak, 5-10 cm hosszúak, felül fényeszöldek, míg fonákjukon ezüstös-fehéres színűek, apró pikkelyekkel borítottak. Ez az ezüstös csillogás különösen szép kontrasztot ad a kertben, főleg amikor a szél meglibbenti a leveleket.
Virágai kicsik, harang alakúak, krémfehér vagy halványsárga színűek, és intenzív, édes illatot árasztanak. A virágzás általában ősszel, október-november környékén történik, amikor már kevés növény virágzik a kertben. Ezt követően apró, piros, ehető gyümölcsök fejlődnek, amelyek a következő tavaszig a növényen maradhatnak, vonzva ezzel a madarakat.
A széleslevelű ezüstfa gyökérrendszere különleges: gyökerein nitrogénmegkötő baktériumok élnek szimbiózisban, amelyek képesek a levegő nitrogénjét megkötni és a növény számára hasznosítható formába alakítani. Ennek köszönhetően a növény kevésbé függ a talaj tápanyagtartalmától, és segíti a környező talaj javítását is.
A növény növekedési üteme közepes vagy gyors, évente akár 30-50 cm-t is nőhet, így viszonylag hamar kialakul a kívánt méretű sövény vagy cserje.
„A széleslevelű ezüstfa a kert négy évszakos dísze: tavasszal és nyáron ezüstös-zöld lombja, ősszel illatos virágai, télen pedig piros bogyói teszik különlegessé.”
Környezeti igények
A széleslevelű ezüstfa egyik legnagyobb előnye, hogy rendkívül alkalmazkodóképes különböző környezeti feltételekhez. Megismerve igényeit, könnyedén biztosíthatjuk számára az optimális feltételeket a kertünkben.
Fényviszonyok
Az Elaeagnus × ebbingei napfénykedvelő növény, de a félárnyékot is jól tolerálja. Ideális helye a teljes napfényben vagy részleges árnyékban van, ahol naponta legalább 4-6 óra közvetlen napfényt kap. Teljes árnyékban is életben marad, de növekedése lelassul, és kevésbé dús lombozatot fejleszt. A túl erős, tűző nap sem ideális számára, különösen a fiatal példányok esetében, amelyeknek a levelei ilyenkor megperzselődhetnek.
Talajigény
A széleslevelű ezüstfa talajigény szempontjából rendkívül igénytelen. Szinte bármilyen típusú talajban megél, legyen az homokos, agyagos vagy köves. Előnyben részesíti a jó vízelvezetésű, enyhén lúgos vagy semleges kémhatású talajt, de a savas talajon is jól fejlődik. Nitrogénmegkötő képessége miatt még a tápanyagszegény talajokban is képes boldogulni, sőt, idővel javítja is azok minőségét.
Hőmérséklet és téltűrés
Ez a növény meglepően jó téltűréssel rendelkezik, általában a -15°C-ig terjedő fagyokat is károsodás nélkül átvészeli. A fiatal példányokat az első 1-2 télre érdemes némi védelemmel ellátni, például mulcsozással vagy fátyolfóliával. A szélsőségesen hideg teleken a lombozat károsodhat, de tavasszal általában gyorsan regenerálódik.
Vízigény
Bár a széleslevelű ezüstfa kifejezetten szárazságtűrő, a telepítés utáni első évben rendszeres öntözést igényel, hogy megfelelően meggyökeresedjen. A már megtelepedett növények azonban hosszú száraz időszakokat is képesek átvészelni öntözés nélkül. Túlöntözni nem szabad, mert a pangó víz gyökérrothadást okozhat.
Széltűrés
Az Elaeagnus × ebbingei kiváló széltűrő képességgel rendelkezik, ezért gyakran használják szélfogóként vagy part menti kertekben. Erős gyökérzete stabilan tartja a növényt, levelei pedig úgy alakultak ki, hogy ellenálljanak az erős szélnek és a sós tengeri permetnek is.
A környezeti igények összefoglalása:
🌞 Napfény: Teljes napfény vagy félárnyék, naponta legalább 4-6 óra közvetlen napfénnyel
🌱 Talaj: Jó vízelvezetésű, bármilyen típusú talaj megfelelő
❄️ Téltűrés: -15°C-ig fagytűrő, fiatal növényeknél téli védelem ajánlott
💧 Vízigény: Telepítés után rendszeres öntözés, később szárazságtűrő
🌬️ Széltűrés: Kiváló, ideális szélfogónak vagy tengerparti kertekbe
Gondozás és ápolás
A széleslevelű ezüstfa népszerűségének egyik fő oka az alacsony gondozási igénye. Néhány alapvető ápolási feladat elvégzésével azonban még szebbé és egészségesebbé tehetjük ezt a sokoldalú növényt.
Öntözés
A már megtelepedett széleslevelű ezüstfa ritkán igényel öntözést, kivéve a hosszan tartó szárazság idején. Az első évben azonban fontos a rendszeres öntözés, különösen a nyári hónapokban. A fiatal növényeket hetente egyszer alaposan öntözzük meg, ügyelve arra, hogy a víz elérje a gyökérzónát. Az öntözést mindig a talaj felszínén végezzük, kerülve a levelek nedvesítését, ami gombás betegségek kialakulásához vezethet.
Idősebb növények esetében az öntözést a talaj állapotához igazítsuk. Ha a talaj felső 5-10 cm-e már száraz, akkor érdemes alaposan megöntözni a növényt. Túlöntözni nem szabad, mert az ezüstfa nem kedveli a pangó vizet.
Tápanyag-utánpótlás
A széleslevelű ezüstfa nitrogénmegkötő képessége miatt általában nem igényel intenzív tápanyag-utánpótlást. Tavasszal azonban adhatunk neki egy kis szerves trágyát vagy lassú felszabadulású műtrágyát a gyorsabb növekedés érdekében. A túlzott nitrogénbevitel kerülendő, mert az a vegetatív növekedést serkenti a virágzás rovására.
Komposzt vagy érett istállótrágya alkalmazása évente egyszer, tavasszal ideális lehet. Ezt a növény töve körül terítsük szét, de ügyeljünk arra, hogy ne érjen közvetlenül a törzshöz.
Metszés
A széleslevelű ezüstfa jól tűri a metszést, sőt, rendszeres alakító metszéssel sűrű, kompakt formát érhetünk el. A metszést két fő időszakban végezhetjük:
- Tavaszi metszés: A fő alakító metszést kora tavasszal, a fagyok elmúltával, de még a növekedési időszak kezdete előtt végezzük. Ekkor eltávolíthatjuk a télen esetlegesen elfagyott részeket, és formázhatjuk a növényt.
- Nyári metszés: Nyár közepén egy könnyebb metszéssel kordában tarthatjuk a növekedést, és serkenthetjük az elágazások kialakulását.
Sövény esetében az egyenletes forma megtartása érdekében évente 2-3 alkalommal is metszhetjük a növényt. A metszés során mindig éles, tiszta eszközöket használjunk, hogy minimalizáljuk a fertőzések kockázatát.
„A metszés nem csak formaadás, hanem a növény egészségének megőrzése is: a rendszeresen és szakszerűen metszett ezüstfa sűrűbb lombozatot fejleszt és ellenállóbbá válik a betegségekkel szemben.”
Mulcsozás
A széleslevelű ezüstfa körül alkalmazott 5-10 cm vastag mulcsréteg számos előnnyel jár:
- Segít megtartani a talaj nedvességtartalmát
- Szabályozza a talaj hőmérsékletét
- Elnyomja a gyomnövényeket
- Idővel lebomolva tápanyagokkal látja el a talajt
Mulcsként használhatunk fenyőkérget, aprított faanyagot, szalmát vagy akár komposztált leveleket is. Ügyeljünk arra, hogy a mulcs ne érjen közvetlenül a növény törzséhez, mert az nedvességet tarthat meg, ami rothadáshoz vezethet.
Téli védelem
Bár a széleslevelű ezüstfa alapvetően télálló növény, a fiatal példányok vagy a határzónában ültetett növények némi védelmet igényelhetnek a kemény téli fagyok ellen. A növény töve körül alkalmazott vastagabb mulcsréteg segít megvédeni a gyökérzónát. Különösen hideg területeken a fiatal növényeket fátyolfóliával vagy jutalomszövettel is betakarhatjuk.
Gondozási naptár
Az alábbi táblázat összefoglalja a széleslevelű ezüstfa gondozásával kapcsolatos teendőket az év során:
| Időszak | Teendők |
|---|---|
| Tavasz (március-május) | – Tavaszi metszés elvégzése – Tápanyag-utánpótlás szerves trágyával vagy műtrágyával – Mulcsréteg felfrissítése – Téli védelem eltávolítása – Fiatal növények rendszeres öntözése |
| Nyár (június-augusztus) | – Szükség esetén nyári alakító metszés – Szárazság esetén öntözés – Gyomtalanítás a növény körül |
| Ősz (szeptember-november) | – Virágzás megfigyelése – Felkészülés a télre – Őszi ültetés esetén alapos beöntözés |
| Tél (december-február) | – Fiatal növények téli védelme – Hó esetén a nehéz hó leverése az ágakról – Tervezés a következő évi munkákhoz |
„A széleslevelű ezüstfa olyan, mint egy jó barát: minél több figyelmet szentelsz neki, annál jobban meghálája, de akkor sem hagy cserben, ha időnként megfeledkezel róla.”
Szaporítás
A széleslevelű ezüstfa szaporítása többféle módszerrel is történhet, a leggyakoribb a dugványozás, de magvetéssel és bujtással is próbálkozhatunk.
Dugványozás
A dugványozás a leggyakrabban alkalmazott és legsikeresebb szaporítási módszer a széleslevelű ezüstfa esetében. Két típusú dugványt készíthetünk:
- Félfás dugvány: Nyár közepén, július-augusztus hónapokban az idei, már kissé megfásodott hajtásokból 10-15 cm hosszú darabokat vágunk. A dugványok alsó leveleit eltávolítjuk, a felső leveleket pedig felére vágjuk, hogy csökkentsük a párologtatást. A dugvány alját gyökereztető hormonba mártjuk, majd speciális dugványozó közegbe (homok és tőzeg keveréke) ültetjük.
- Fás dugvány: Télen vagy kora tavasszal, a nyugalmi időszakban készítjük az előző évi, már teljesen megfásodott hajtásokból. 15-20 cm hosszú darabokat vágunk, ügyelve arra, hogy minden dugványon legalább 3-4 rügy legyen. Ezeket közvetlenül a szabadföldbe vagy konténerbe ültethetjük.
A dugványokat párás, meleg környezetben tartjuk, rendszeresen öntözzük, de ügyelünk arra, hogy ne legyenek túl nedvesek. A gyökeresedés általában 4-8 hét alatt megtörténik. A sikeres gyökeresedés kulcsa a megfelelő páratartalom és a közvetett fény biztosítása.
„A dugványozás türelemjáték: a természet a maga ütemében dolgozik, de ha megadjuk a megfelelő feltételeket, az ezüstfa bőségesen megjutalmaz új növényekkel.”
Magvetés
A széleslevelű ezüstfa magról történő szaporítása lehetséges, de hosszadalmasabb és bizonytalanabb, mint a dugványozás. A magokat ősszel gyűjthetjük a növényről, amikor a gyümölcsök már teljesen beértek. A magokat meg kell tisztítani a gyümölcshústól, majd hidegkezelésnek (stratifikálásnak) kell alávetni.
A stratifikálás során a magokat nedves homok vagy tőzeg közé rétegezzük, és hűtőszekrényben 4-5°C-on tartjuk 2-3 hónapig. Ezt követően tavasszal vethetjük el őket szaporítóládába vagy közvetlenül a szabadföldbe. A csírázás általában 2-4 hét alatt megindul, de egyenetlen lehet.
A magoncokat az első évben védett helyen neveljük, és csak a második évben ültetjük ki végleges helyükre.
Bujtás
A bujtás egy egyszerű szaporítási módszer, amely különösen alkalmas, ha csak néhány új növényt szeretnénk előállítani. Tavasszal vagy nyár elején egy alsó, egészséges, hajlékony ágat a föld felszínéhez hajlítunk, és egy kis árkot készítünk számára. Az ág középső részét az árokba fektetjük, és földdel betakarjuk úgy, hogy a vége kiálljon a földből. Az ágat rögzíthetjük egy kampóval vagy kővel.
A betakart részen idővel gyökerek fejlődnek. Amikor a gyökeresedés megtörtént (általában egy vegetációs időszak után), az ágat leválaszthatjuk az anyanövényről, és átültethetjük a végleges helyére.
Oltás
Az oltás ritkábban alkalmazott szaporítási módszer az ezüstfák esetében, de lehetséges. Elsősorban akkor alkalmazzák, amikor különleges fajtákat szeretnének megőrizni. Alanyként általában közönséges ezüstfát (Elaeagnus angustifolia) használnak.
Szaporítási módszerek összehasonlítása
| Szaporítási módszer | Előnyök | Hátrányok | Ideális időszak | Sikerességi ráta |
|---|---|---|---|---|
| Félfás dugványozás | – Gyors – Egyszerű – Azonos tulajdonságú utódok | – Megfelelő körülményeket igényel – Nem minden dugvány gyökeresedik | Július-augusztus | 70-80% |
| Fás dugványozás | – Egyszerű – Kevesebb gondozást igényel | – Lassabb gyökeresedés – Alacsonyabb sikerességi ráta | December-március | 50-60% |
| Magvetés | – Sok új növény – Genetikai változatosság | – Hosszú folyamat – Változó tulajdonságú utódok | Stratifikálás után tavasz | 30-40% |
| Bujtás | – Magas sikerességi ráta – Minimális eszközigény | – Kevés új növény – Helyhez kötött | Tavasz, nyár eleje | 80-90% |
Kártevők és betegségek
A széleslevelű ezüstfa alapvetően ellenálló növény, de néhány kártevő és betegség mégis megtámadhatja. Ismerve ezeket a problémákat, időben közbeléphetünk és megóvhatjuk növényünk egészségét.
Gyakori kártevők
Levéltetvek
A levéltetvek apró, puhatestű rovarok, amelyek a növény nedveit szívogatják, elsősorban a fiatal hajtásokon és leveleken. Jelenlétükre a ragadós, fényes váladék (mézharmat) és a torzult, besodródott levelek utalnak. Természetes ellenségeik a katicabogarak és a fátyolkák, amelyek segíthetnek a populáció kordában tartásában.
Védekezés: Enyhe fertőzés esetén erős vízsugárral lemoshatjuk őket a növényről. Súlyosabb esetben használhatunk olajos permetezést vagy természetes alapú rovarölő szereket, mint a neem olaj vagy a káliszappan.
Pajzstetvek
A pajzstetvek kis, kerek vagy ovális, pajzsszerű képződménnyel védett rovarok, amelyek a levelek fonákján vagy az ágakon telepednek meg. Szívogatásukkal gyengítik a növényt, és mézharmatot választanak ki, amely vonzza a hangyákat és elősegíti a korompenész kialakulását.
Védekezés: A mechanikai eltávolítás (lekaparás puha kefével) lehet hatékony kisebb fertőzés esetén. Súlyosabb esetben rovarölő olajok vagy szisztémikus rovarölő szerek alkalmazása szükséges.
Takácsatkák
Ezek a mikroszkopikus méretű ízeltlábúak száraz, meleg időben szaporodnak el, és a levelek nedveit szívogatják. Jelenlétükre a leveleken megjelenő apró, sárgás-fehér pöttyök, majd a levelek barnulása és lehullása utal. Súlyos fertőzés esetén finom pókhálószerű szövedéket is készítenek.
Védekezés: A rendszeres, erőteljes permetezés a levelek fonákján segít lemosni az atkákat. A páratartalom növelése is csökkenti az atkák szaporodását. Kémiai védekezésként atkaölő szereket használhatunk.
Gyakori betegségek
Lisztharmat
A lisztharmat gombás betegség, amely fehér, lisztszerű bevonatot képez a leveleken és a fiatal hajtásokon. A fertőzött részek később elbarnulhatnak és elszáradhatnak. A betegség különösen párás, meleg időben terjed.
Védekezés: A megfelelő légmozgás biztosítása és a túlzott nitrogénműtrágyázás kerülése segít megelőzni a betegséget. Kémiai védekezésként kéntartalmú vagy egyéb gombaölő szerek használhatók.
Levélfoltosság
Különböző gombák okozhatnak levélfoltosságot, amely sötét, szabálytalan alakú foltokként jelenik meg a leveleken. Súlyos esetben a levelek idő előtt lehullanak, gyengítve ezzel a növényt.
Védekezés: A fertőzött levelek összegyűjtése és megsemmisítése csökkenti a fertőzés terjedését. A lombot ne permetezzük, és kerüljük az esti öntözést. Szükség esetén réztartalmú vagy egyéb gombaölő szerek használhatók.
Gyökérrothadás
A túlöntözés vagy a rossz vízelvezetésű talaj gyakran gyökérrothadáshoz vezet, amelyet különböző talajlakó gombák okoznak. A betegség jelei a sárguló levelek, a növekedés lelassulása és végül a növény pusztulása.
Védekezés: A megelőzés a legjobb védekezés: biztosítsunk jó vízelvezetésű talajt, és kerüljük a túlöntözést. Ha már kialakult a probléma, csökkentsük az öntözést, és javítsuk a talaj szerkezetét homok vagy perlit hozzáadásával.
„A növényvédelem leghatékonyabb módja a megelőzés: az egészséges, jól gondozott ezüstfa sokkal ellenállóbb a kártevőkkel és betegségekkel szemben, mint legyengült társai.”
Környezetbarát védekezési módszerek
A széleslevelű ezüstfa védelmében előnyben részesíthetjük a környezetbarát módszereket:
- Rendszeres megfigyelés: Hetente egyszer alaposan vizsgáljuk meg növényünket, különös figyelmet fordítva a levelek fonákjára és a fiatal hajtásokra.
- Hasznos élőlények telepítése: A katicabogarak, fátyolkák és fürkészdarazsak természetes ellenségei számos kártevőnek. Telepítésüket elősegíthetjük rovarhotellel vagy megfelelő növénytársításokkal.
- Növényi főzetek: A csalán-, fokhagyma- vagy zsurló főzetek hatékonyak lehetnek különböző kártevők ellen, és nem károsítják a környezetet.
- Megfelelő növénytársítás: Bizonyos növények, mint a levendula, rozmaring vagy sarkantyúka, távol tarthatják a kártevőket az ezüstfától.
- Mechanikai védekezés: Az erős vízsugárral történő lemosás vagy a kártevők kézi eltávolítása környezetbarát módszerek kisebb fertőzések esetén.
Érdekességek
A széleslevelű ezüstfa nemcsak szép dísznövény, hanem számos érdekes tulajdonsággal és felhasználási móddal rendelkezik, amelyek még értékesebbé teszik a kertben.
Gyógyászati és táplálkozási értékek
Az Elaeagnus nemzetség több fajának, köztük a széleslevelű ezüstfa rokonainak gyümölcsét hagyományosan gyógyászati célokra használják. Bár az Elaeagnus × ebbingei gyümölcse ehető, nem olyan ízletes, mint egyes rokonaié. A gyümölcsök gazdagok C-vitaminban, flavonoidokban és egyéb antioxidánsokban.
A növény leveleiből készült tea egyes népi gyógyászati hagyományok szerint jótékony hatású lehet megfázás, köhögés esetén, és általános immunerősítő hatást tulajdonítanak neki.
Ökológiai jelentőség
A széleslevelű ezüstfa ökológiai szempontból rendkívül értékes növény:
- Nitrogénmegkötés: Gyökerein nitrogénmegkötő baktériumokkal él szimbiózisban, amelyek képesek a levegő nitrogénjét megkötni. Ez nemcsak a növény számára előnyös, hanem javítja a környező talaj minőségét is.
- Madárbarát növény: Őszi-téli gyümölcsei fontos táplálékforrást jelentenek a madaraknak a téli hónapokban, amikor kevés más táplálék áll rendelkezésre.
- Méhlegelő: Őszi virágzása miatt fontos méhlegelő, amikor már kevés más virágzó növény található a kertben. Virágai gazdag nektárforrást biztosítanak a méheknek és egyéb beporzó rovaroknak.
- Erózióvédelem: Erőteljes gyökérzete kiválóan megköti a talajt, ezért lejtős területek stabilizálására is alkalmas.
Felhasználás a kertben
A széleslevelű ezüstfa sokoldalúan használható a kertben:
- Sövényként: Gyors növekedése és sűrű lombozata miatt kiváló sövénynövény. Jól tűri a rendszeres metszést, így formázható is.
- Szélfogóként: Erős ágrendszere és sűrű lombja hatékony védelmet nyújt a szél ellen, ezért szélnek kitett kertekben különösen értékes.
- Szoliter növényként: Dekoratív megjelenése miatt önálló díszként is ültethető, különösen olyan helyekre, ahol ezüstös lombszíne jól érvényesül.
- Talajtakaróként: Az alacsonyabb, kúszó változatai kiváló talajtakaró növények lehetnek lejtős területeken.
- Városi környezetben: Jól tolerálja a városi körülményeket, beleértve a légszennyezést és a korlátozott gyökérzónát, ezért utcai fásításra is alkalmas.
„Az ezüstfa nem csak szépségével, hanem ökológiai szolgáltatásaival is gazdagítja a kertet: miközben nitrogént köt meg és táplálékot nyújt a madaraknak, csendben dolgozik a talaj és a biodiverzitás javításán.”
Kulturális vonatkozások
Az ezüstfák különböző fajait évszázadok óta kultiválják Ázsiában, különösen Kínában és Japánban, ahol nemcsak dísznövényként, hanem gyümölcseik miatt is értékelik őket. A kínai orvoslásban az ezüstfa gyümölcsét és levelét különböző betegségek kezelésére használják.
A nyugati kertészetbe a 19. században kerültek be az ezüstfák, és azóta is népszerű dísznövények. A széleslevelű ezüstfa hibridet az 1900-as évek közepén nemesítették ki Hollandiában, és hamar elterjedt Európa-szerte tartóssága és dekoratív megjelenése miatt.
Változatok és rokon fajok
A széleslevelű ezüstfának több különböző változata létezik, amelyek méretben, növekedési habitusban vagy levélszínben különböznek egymástól:
- ‘Gilt Edge’: Aranysárga levélszegéllyel rendelkező változat, amely különösen dekoratív.
- ‘Limelight’: Világosabb, lime-zöld levelű változat, amely jól kombinálható sötétebb növényekkel.
- ‘Coastal Gold’: Aranysárga levelű változat, amely különösen jól tűri a tengerparti körülményeket.
- ‘Compacta’: Alacsonyabb, kompaktabb növekedésű változat, amely kisebb kertekbe is alkalmas.
Az Elaeagnus nemzetség más népszerű fajai közé tartozik:
- Keskenylevelű ezüstfa (Elaeagnus angustifolia): Közép-Ázsiából származó faj, amely akár 7 méter magasra is megnőhet. Rendkívül ellenálló, szárazságtűrő növény.
- Ezüsttövis (Elaeagnus pungens): Japánból származó örökzöld cserje, amely az Elaeagnus × ebbingei egyik szülőfaja.
- Bogáncslevelű ezüstfa (Elaeagnus macrophylla): Szintén japán eredetű faj, az Elaeagnus × ebbingei másik szülője.
- Többvirágú ezüstfa (Elaeagnus multiflora): Ázsiai eredetű faj, amelyet elsősorban ehető gyümölcséért termesztenek.
„A kertészet olyan, mint egy időutazás: amikor egy ezüstfát ültetünk, nemcsak a jövőnek ültetünk árnyékot, hanem kapcsolódunk az évszázados kertészeti hagyományokhoz és a növény gazdag kulturális örökségéhez is.”
A széleslevelű ezüstfa tehát nem csupán egy szép dísznövény, hanem egy sokoldalú, ökológiailag értékes növény, amely kevés gondozással is szépen fejlődik, és számos előnyt nyújt a kertben. Akár sövénynek, szoliter növénynek vagy szélfogónak ültetjük, biztosak lehetünk benne, hogy hosszú éveken át gyönyörködhetünk benne, miközben a kert ökoszisztémáját is gazdagítja.