Egérdinnye (Melothria) gondozása, ültetése és szaporítása

Az egérdinnye miniatűr, uborka vagy görögdinnye formájú termései mindössze 2-3 cm hosszúak, és éretten fekete vagy sötétzöld színűek. A növény indái akár 3-4 méter hosszúra is megnőhetnek, miközben gazdag, zöld lombozatot és apró, sárga virágokat hoznak. Bár sokak számára még újdonságnak számít, az egérdinnye termesztése nem bonyolult, és megfelelő gondozás mellett bőséges termést hoz, amely savanyúságként vagy akár friss salátaként is fogyasztható. A következőkben részletesen megismerkedhetsz ezzel a különleges növénnyel, megtudhatod, hogyan gondozd, ültesd és szaporítsd sikeresen a kertedben vagy akár balkonládában is.

Általános jellemzők

Az egérdinnye (Melothria scabra) a tökfélék családjába tartozó, egynyári kúszónövény, amely Közép- és Dél-Amerikából származik. Eredeti élőhelyén vadon is megtalálható, de ma már világszerte termesztik különleges megjelenése és sokoldalú felhasználhatósága miatt. Más néven mexikói savanyú uborkaként vagy egérdinnyeként is ismerik.

A növény legfőbb ismertetőjegyei között szerepelnek a hosszú, vékony indák, amelyek kapaszkodókkal rendelkeznek, így könnyen felfutnak különböző támasztékokra. Levelei tenyeresen karéjosak, világos- vagy középzöld színűek, felületük enyhén szőrözött. Az egérdinnye virágai aprók, sárgák, és külön hím- és nővirágok találhatók a növényen.

A legkülönlegesebb tulajdonsága természetesen a termése, amely apró, 2-5 cm hosszú, tojásdad alakú, és éretten sötétzöld vagy fekete színű, gyakran fehér csíkozással. Ezek a miniatűr termések külsőre leginkább a görögdinnyére emlékeztetnek, de méretük miatt inkább az egerekhez hasonlítják őket – innen ered a növény elnevezése is.

A termés húsa világoszöld, lédús, és íze a savanyú uborka és a lime keverékére emlékeztet. Különlegessége, hogy nyersen is fogyasztható, de savanyúságként, salátákban vagy akár koktélok díszítéseként is felhasználható.

Az egérdinnye nem csak hasznos, de dekoratív növény is. Indái szépen befutják a kerítéseket, lugasokat, és dús lombozatukkal, valamint apró terméseikkel különleges látványt nyújtanak. A növény teljes magassága támasztéktól függően akár a 3-4 métert is elérheti, de horizontálisan is jól terjeszkedik, ha hagyjuk a talajon kúszni.

A Melothria nemzetségnek több faja is létezik, ezek közül a legelterjedtebb a Melothria scabra (mexikói savanyú uborka), de találkozhatunk még a Melothria pendula és a Melothria trilobata fajokkal is. Ezek termesztési igényei és megjelenésük hasonló, bár a termések mérete, színe és íze némileg eltérhet.

„Az egérdinnye nem csupán különleges megjelenésű növény, hanem a biodiverzitás egyik gyöngyszeme is. Termesztésével hozzájárulhatunk a régi, hagyományos növényfajták megőrzéséhez és a kertünk ökológiai sokszínűségének növeléséhez.”

Környezeti igények

Az egérdinnye sikeres termesztéséhez elengedhetetlen, hogy megismerjük a növény környezeti igényeit. Bár alapvetően nem túl kényes növény, bizonyos feltételekre szüksége van az optimális fejlődéshez és a bőséges terméshez.

Fényviszonyok és hőmérséklet

Az egérdinnye a napfényt kedvelő növény, amely legjobban a teljes napfényben érzi magát. Legalább napi 6-8 óra közvetlen napfényre van szüksége az optimális növekedéshez és termésképzéshez. Félárnyékos helyen is megél, de ilyenkor kevesebb virágot és termést hoz, valamint az indák megnyúlhatnak.

Hőmérsékleti igényeit tekintve a meleg kedvelő növények közé tartozik:

🌡️ Csírázási hőmérséklet: 20-25°C
🌡️ Optimális növekedési hőmérséklet: 22-28°C
🌡️ Minimális hőmérséklet: 10°C (fagypont alatt elpusztul)
🌡️ Maximális hőmérséklet: 35°C felett a növekedés lelassul
🌡️ Termésérés optimális hőmérséklete: 20-30°C

Magyarország éghajlati viszonyai között május közepétől szeptember végéig szabadföldben is jól termeszthető, de érdemes figyelni az időjárás-előrejelzéseket, és a korai vagy késői fagyok esetén védeni a növényt.

Talajigény és vízszükséglet

Az egérdinnye talajigénye nem különösebben specifikus, de a legjobban a következő tulajdonságokkal rendelkező talajokban fejlődik:

• Jó vízáteresztő képességű, laza szerkezetű talaj
• Közepesen tápanyagdús, humuszban gazdag föld
• Enyhén savas vagy semleges kémhatás (pH 6,0-7,0)
• Jó vízelvezetés (a pangó víz károsíthatja a gyökereket)

A vízigénye közepes, de rendszeres öntözést igényel, különösen a száraz időszakokban. A talaj felső 5-10 cm-es rétegének kiszáradása már indokolja az öntözést. Fontos azonban elkerülni a túlöntözést, mivel ez gyökérrothadáshoz vezethet. Az öntözés legjobb módja a csepegtető rendszer vagy a talaj felszínére irányított öntözés, elkerülve a levelek nedvesítését, ami növelheti a gombás betegségek kockázatát.

Tápanyagigény

Az egérdinnye, mint a tökfélék családjának tagja, közepes tápanyagigénnyel rendelkezik. A növekedési ciklus különböző szakaszaiban eltérő tápanyagokra van szüksége:

A túlzott nitrogénbevitel a vegetatív részek (levelek, indák) túlburjánzásához vezethet a termésképzés rovására, ezért a virágzás kezdetétől érdemes csökkenteni a nitrogénadagolást és növelni a kálium mennyiségét.

Szélvédelem és támrendszer

Az egérdinnye hosszú indái miatt támrendszert igényel, különösen ha korlátozott helyen termesztjük. A támrendszer lehet:

• Lugas
• Kerítés
• Rács vagy háló
• Speciális növénytámasz

Az erős szélnek kitett helyeken érdemes szélvédelemről gondoskodni, mivel a szél károsíthatja a növény indáit és leveleit, valamint a virágok beporzását is akadályozhatja.

„A természet bölcsessége megmutatkozik az egérdinnye alkalmazkodóképességében is. Bár eredeti élőhelyén trópusi körülményekhez szokott, megfelelő gondozással mérsékelt éghajlaton is sikeresen termeszthető, bizonyítva, hogy a növények világában a rugalmasság és adaptáció a túlélés kulcsa.”

Gondozás és ápolás

Az egérdinnye sikeres termesztése rendszeres, de nem túlzottan időigényes gondozást kíván. A megfelelő ápolási gyakorlatok jelentősen növelhetik a termés mennyiségét és minőségét, valamint segítenek megelőzni a különböző problémákat.

Öntözés és talajtakarás

Az egérdinnye öntözése során a következő alapelveket érdemes követni:

• Rendszeres, de mértékletes öntözés
• A talaj felső 5-10 cm-es rétegének kiszáradása jelzi az öntözés szükségességét
• Lehetőleg reggel öntözzünk, hogy a levelek napközben megszáradjanak
• Csepegtető öntözés előnyösebb a permetező öntözésnél

A talajtakarás (mulcsozás) rendkívül hasznos gyakorlat az egérdinnye termesztése során. A mulcs lehet szalma, faforgács, komposzt vagy speciális mulcsfólia. A 5-8 cm vastag mulcsréteg számos előnnyel jár:

• Megőrzi a talaj nedvességtartalmát
• Szabályozza a talaj hőmérsékletét
• Elnyomja a gyomnövények növekedését
• Megakadályozza, hogy a termések közvetlenül a talajjal érintkezzenek

Metszés és karbantartás

Az egérdinnye metszése nem feltétlenül szükséges, de bizonyos esetekben előnyös lehet:

• A túl sűrű lombozat ritkítása javítja a légcirkulációt és csökkenti a betegségek kockázatát
• Az oldalhajtások visszacsípése segítheti a főhajtás erősödését
• A termés beérése után az elöregedett, beteg részek eltávolítása javasolt

A támrendszer rendszeres ellenőrzése és karbantartása is fontos feladat. Az indákat időnként irányítani kell, hogy megfelelően kapaszkodjanak a támasztékra. Ez különösen a növekedési időszak elején fontos, amikor az indák még keresik a kapaszkodási pontokat.

Termésszedés és -kezelés

Az egérdinnye termésének szedése a növény gondozásának egyik legélvezetesebb része. A termések általában a virágzás után 40-60 nappal érnek be. A szedés időzítése fontos:

• A túl korán szedett termések íze savanyúbb lehet
• A túl későn szedett termések túlérettek, puhák lehetnek
• Az optimális szedési idő, amikor a termés elérte a fajtára jellemző méretet és színt

A szedést érdemes rendszeresen, akár 2-3 naponta végezni, mivel a termések nem egyszerre érnek be. A leszedett terméseket hűvös, száraz helyen tároljuk, és lehetőleg minél hamarabb használjuk fel. Hűtőszekrényben 1-2 hétig is eltarthatók.

Trágyázás és tápanyag-utánpótlás

A rendszeres tápanyag-utánpótlás elengedhetetlen a bőséges terméshez. A trágyázási program a következőképpen alakulhat:

A szerves trágyázási módszerek (komposzt, növényi főzetek, gilisztahumusz) különösen előnyösek az egérdinnye számára, mivel ezek nemcsak tápanyagokat biztosítanak, hanem javítják a talaj szerkezetét és mikrobiológiai aktivitását is.

Téliesítés és szezonvégi teendők

Az egérdinnye egynyári növény, ami azt jelenti, hogy a tenyészidőszak végén, az első fagyok után elpusztul. A szezon végén a következő teendőket érdemes elvégezni:

• A növényi maradványok összegyűjtése és komposztálása (kivéve, ha betegek voltak)
• A támrendszer leszerelése, tisztítása és tárolása
• Maggyűjtés a következő évi termesztéshez (csak abban az esetben, ha nem hibrid fajtáról van szó)
• A termőterület őszi előkészítése (pl. zöldtrágya vetése vagy őszi talajforgatás)

„Az egérdinnye termesztése során különösen fontos a türelem és a megfigyelés. Minden kert egyedi mikroklímával rendelkezik, és időbe telik, míg megtaláljuk a növény számára ideális feltételeket. A sikeres termesztés titka gyakran nem a szigorú szabályok követésében, hanem a növény jelzéseinek felismerésében és a megfelelő válaszlépések megtételében rejlik.”

Szaporítás

Az egérdinnye szaporításának több módja is létezik, de a leggyakoribb és legsikeresebb a magvetéssel történő szaporítás. A megfelelő szaporítási módszer kiválasztása és végrehajtása kulcsfontosságú a sikeres termesztés szempontjából.

Magvetés

A magvetés a legelterjedtebb szaporítási módszer, amely történhet közvetlenül a szabadföldbe vagy előneveléssel. A magok csírázási képessége általában 2-3 évig megmarad megfelelő tárolási körülmények között.

Előnevelés:
Az előnevelés előnye, hogy korábban kezdhetjük a termesztést, és a növények már megerősödve kerülnek a végleges helyükre.

1. Időzítés: A magokat 4-6 héttel az utolsó várható fagy előtt vessük el (Magyarországon általában március végén, április elején)
2. Edényzet: Használjunk tőzegalapú magvetőfölddel töltött poharakat, tálcákat vagy tőzegcserepeket
3. Vetésmélység: A magokat kb. 1-1,5 cm mélyre vessük
4. Csírázási körülmények: 20-25°C hőmérséklet, magas páratartalom
5. Gondozás: Rendszeres, óvatos öntözés, elegendő fény biztosítása
6. Kiültetés: Amikor a palánták 3-4 valódi levéllel rendelkeznek és az időjárás már megfelelő (május közepe után)

Közvetlen vetés:
A közvetlen szabadföldi vetés egyszerűbb módszer, de csak akkor alkalmazható, amikor a talaj már kellően felmelegedett.

1. Időzítés: Az utolsó fagyok után, amikor a talaj hőmérséklete tartósan 15°C fölé emelkedik (általában május közepétől)
2. Előkészítés: A talaj alapos előkészítése, gyommentesítés, tápanyag-utánpótlás
3. Vetésmód: Fészekbe vetés (3-4 mag/fészek) vagy sorba vetés (később ritkítással)
4. Vetésmélység: 1,5-2 cm
5. Távolság: A fészkek között 60-80 cm, sorok között 100-120 cm távolság javasolt
6. Gondozás: Kelés után a fészkekben hagyj meg 1-2 erősebb növényt

Dugványozás

Bár ritkábban alkalmazzák, az egérdinnye szaporítható zölddugványokkal is. Ez a módszer akkor lehet hasznos, ha egy különösen értékes vagy ritka fajtát szeretnénk szaporítani.

A dugványozás lépései:

• Válasszunk 10-15 cm hosszú, egészséges hajtásvéget
• Távolítsuk el az alsó leveleket, a felsőket vágjuk félbe a párologtatás csökkentése érdekében
• Mártsuk a dugvány alját gyökeresedést serkentő hormonba
• Ültessük nedves, tőzeges szaporítóközegbe
• Tartsuk magas páratartalmon (mini üvegház vagy fóliatakarás segítségével)
• 2-3 hét alatt megjelennek a gyökerek, ezután fokozatosan szoktassuk a növényt a normál körülményekhez

Maggyűjtés és -tárolás

Ha nem hibrid fajtát termesztünk, érdemes magot gyűjteni a következő évi termesztéshez. A maggyűjtés folyamata:

1. Válasszunk teljesen érett, egészséges terméseket az erőteljes, bőven termő növényekről
2. Hagyjuk a kiválasztott terméseket teljesen beérni a növényen (a színük sötétebbé válik, enyhén megpuhulnak)
3. Vágjuk fel a termést, és kanalazzuk ki a magokat a húsos részből
4. Mossuk át a magokat szitán, eltávolítva a húsos részeket
5. Szárítsuk a magokat szellős, árnyékos helyen 1-2 hétig
6. Tároljuk a száraz magokat papírzacskóban vagy légmentesen záró edényben, hűvös, száraz helyen

A megfelelően gyűjtött és tárolt magok 2-3 évig megőrzik csírázóképességüket.

Palántanevelés speciális szempontjai

A sikeres palántaneveléshez néhány speciális szempontot is érdemes figyelembe venni:

• Edzés: A palántákat kiültetés előtt 7-10 nappal kezdjük edzeni, fokozatosan hozzászoktatva őket a külső körülményekhez
• Átültetés: Az egérdinnye érzékeny a gyökérzet sérülésére, ezért lehetőleg tőzegcserépben vagy más lebomló edényben neveljük, vagy nagyon óvatosan ültessük át
• Palántadőlés elleni védelem: A túl sűrű vetés és a túlöntözés palántadőlést okozhat, amit megelőzhetünk szellős elhelyezéssel és megfelelő öntözéssel
• Tápoldatozás: A palánták 2-3 leveles korától kezdve hetente egyszer gyenge tápoldattal öntözzük őket

„A magtól a termőképes növényig vezető út olyan, mint egy jól megtervezett utazás. Minden állomás fontos, és mindegyik különleges figyelmet igényel. A csírázás csodája, a palánták erősödése és végül a termőre fordulás mind-mind olyan folyamatok, amelyek türelmet és odafigyelést kívánnak, de cserébe páratlan elégedettséggel ajándékoznak meg.”

Kártevők és betegségek

Az egérdinnye, bár alapvetően ellenálló növény, különböző kártevők és betegségek támadhatják meg, különösen kedvezőtlen körülmények között. A problémák korai felismerése és kezelése kulcsfontosságú a sikeres termesztéshez.

Gyakori kártevők

Az egérdinnyét leggyakrabban megtámadó kártevők és az ellenük való védekezés módjai:

Levéltetvek

• Tünetek: Levelek torzulása, ragacsos felület, hangyák jelenléte
• Védekezés: Csalánlé vagy szappanos víz permetezése, katicabogarak telepítése, erős vízsugárral való lemosás
• Megelőzés: Egészséges növények nevelése, társnövények (pl. sarkantyúka, kapor) ültetése

Takácsatkák

• Tünetek: Apró, sárgás foltok a leveleken, finom pókhálószerű szövedék
• Védekezés: Magas páratartalom biztosítása, olajos készítmények permetezése
• Megelőzés: Rendszeres vízpermetezés a levelekre (kivéve tűző napon)

Uborka-levélbogár

• Tünetek: Lyukak a leveleken, csipkézett levélszél
• Védekezés: Kézi összegyűjtés, biológiai védekezőszerek alkalmazása
• Megelőzés: Vetésforgó betartása, talajfertőtlenítés

Fonálférgek

• Tünetek: Növekedési rendellenességek, gyökérgumók
• Védekezés: Fertőzött növények eltávolítása, talajcsere
• Megelőzés: Bársonyvirág (Tagetes) ültetése elővetemény vagy társnövényként

Gyakori betegségek

Az egérdinnyét leggyakrabban megtámadó betegségek és az ellenük való védekezés:

Lisztharmat

• Tünetek: Fehér, lisztes bevonat a leveleken
• Védekezés: Káliumban gazdag trágyázás, tejsavós vagy szódabikarbónás permetezés
• Megelőzés: Megfelelő térállás, szellős ültetés, reggeli öntözés

Peronoszpóra

• Tünetek: Sárgás foltok a levelek felső részén, alsó oldalon szürkésfehér bevonat
• Védekezés: Réztartalmú szerek, csalánlé permetezése
• Megelőzés: Levegőztetés javítása, levelek nedvesítésének elkerülése

Fuzáriumos hervadás

• Tünetek: Levelek sárgulása, hervadása, növény lankadása
• Védekezés: Fertőzött növények azonnali eltávolítása, talajcsere
• Megelőzés: Ellenálló fajták választása, egészséges szaporítóanyag használata

Baktériumos levélfoltosság

• Tünetek: Szögletes, vizenyős foltok a leveleken, amelyek később beszáradnak
• Védekezés: Réztartalmú szerek alkalmazása, fertőzött részek eltávolítása
• Megelőzés: Vetésforgó, esőben kerülni a növények közötti mozgást

Biológiai növényvédelem

Az egérdinnye termesztése során különösen ajánlott a biológiai növényvédelmi módszerek alkalmazása, különösen ha a termést fogyasztani szeretnénk. Néhány hatékony biológiai védekezési módszer:

• Hasznos rovarok telepítése (katicabogarak, fátyolkák, fürkészdarazsak)
• Növényi kivonatok használata (csalán, zsurló, fokhagyma)
• Csapdák kihelyezése (sárga és kék ragadós lapok, feromoncsapdák)
• Komposztteával való permetezés a növények ellenállóképességének növelésére
• Társnövények ültetése (büdöske, sarkantyúka, bazsalikom)

Megelőzés és integrált növényvédelem

A növényvédelmi problémák megelőzése mindig egyszerűbb, mint a már kialakult fertőzések kezelése. Az integrált növényvédelem alapelvei az egérdinnye termesztésében:

• Ellenálló fajták választása
• Megfelelő vetésforgó alkalmazása (tökfélék után lehetőleg 3-4 évig ne kerüljön egérdinnye ugyanarra a területre)
• Optimális termesztési körülmények biztosítása (megfelelő tápanyag, víz, fény)
• Rendszeres megfigyelés és korai beavatkozás
• Több védekezési módszer kombinálása
• Kemikáliák csak végső esetben, célzottan történő alkalmazása

„A növényvédelem nem háború a természet ellen, hanem együttműködés vele. A leghatékonyabb kertész nem az, aki minden kártevőt elpusztít, hanem aki egyensúlyt teremt, ahol a hasznos élőlények segítenek kordában tartani a károsítókat. Az egérdinnye termesztése során is ez a szemlélet vezethet tartós sikerhez.”

Érdekességek

Az egérdinnye nem csupán egy hasznos és dekoratív növény, hanem számos érdekes tulajdonsággal és felhasználási móddal is rendelkezik, amelyek még vonzóbbá tehetik a termesztését.

Kulináris felhasználás

Az egérdinnye apró termései sokféleképpen felhasználhatók a konyhában:

• Savanyúság készítése: Az egyik leggyakoribb felhasználási mód. Ecetes-fűszeres lében eltéve hasonlít a kovászos uborkához, de különleges, citrusos íze van.
• Friss fogyasztás: Salátákban, előételekben különleges ízt és dekoratív megjelenést biztosít.
• Koktélok díszítése: Az apró termések kiváló díszítőelemek koktélokhoz, különösen gin tonichoz vagy mojitóhoz.
• Sütés-főzés: Wokban pirítva vagy párolva ázsiai ételekhez adható, de grillezve is különleges csemege.
• Fermentálás: Kimchi vagy más fermentált ételek alapanyagaként is használható.

Receptötlet: Egérdinnye-savanyúság

Hozzávalók:

• 500 g egérdinnye
• 250 ml víz
• 250 ml almaecet
• 2 evőkanál só
• 3 evőkanál cukor
• 1 teáskanál mustármag
• 5-6 szem fekete bors
• 1 babérlevél
• 1 csokor kapor

Elkészítés:

1. Az egérdinnyéket megmossuk, szárazra töröljük.
2. Sterilizált befőttesüvegbe helyezzük a fűszerekkel és a kaporral együtt.
3. A vizet, ecetet, sót és cukrot felforraljuk, majd a forró levet ráöntjük az egérdinnyékre.
4. Az üveget lezárjuk, és hűvös helyen 1-2 hétig érleljük.

Kulturális jelentőség

Az egérdinnye, vagy mexikói savanyú uborka, eredeti élőhelyén évszázadok óta ismert és használt növény:

• Az aztékok és más közép-amerikai őslakosok már a spanyol hódítás előtt termesztették.
• Mexikóban „sandíta” (kis görögdinnye) vagy „melón ratón” (egérdinnye) néven ismerik.
• Hagyományos mexikói ételekben, különösen salsa és guacamole készítéséhez használták.
• Népi gyógyászatban emésztési problémák és láz kezelésére is alkalmazták.

Díszítő érték és alternatív felhasználás

Az egérdinnye nem csak a konyhában, hanem a kertben és a lakásban is sokféleképpen hasznosítható:

• Kúszónövényként pergolák, kerítések befuttatására ideális.
• Balkonládákban vagy függőkosarakban lógatva különleges látványt nyújt.
• Termései megszárítva tartós dekorációként használhatók.
• Gyerekeknek különleges „babaház” kiegészítőként szolgálhatnak a miniatűr termések.
• Természetes festékanyagként is használható: a termés leve halványzöld színt ad.

Biológiai érdekességek

Az egérdinnye biológiai szempontból is számos érdekességet rejt:

• Bár termése a görögdinnyére emlékeztet, valójában közelebbi rokonságban áll az uborkával.
• A növény önbeporzó, de a rovarok segítik a hatékonyabb beporzást.
• A termések érdekes tulajdonsága, hogy nyomásra „kilövik” a magokat, segítve a természetes terjedést.
• A növény indái fotoperiodikus érzékenységet mutatnak: a nappalok rövidülésével gyorsabban fejlődnek a termések.
• Egyes fajtái ellenállnak a tökfélék gyakori betegségeinek, ezért nemesítési alapanyagként is értékesek.

„Az egérdinnye termesztése több mint egyszerű kertészkedés – ez egy utazás a kultúrák és ízek világában. Minden apró termés egy darabka történelem, egy kapcsolat távoli tájakkal és hagyományokkal. A kertünkben nevelt egérdinnye nem csupán egy növény, hanem egy élő kulturális híd, amely összeköti a múltat a jelennel, és a világ különböző pontjait egymással.”

Fajták és változatok

Az egérdinnye nemzetségben több faj és fajta létezik, amelyek különböző tulajdonságokkal rendelkeznek:

Melothria scabra (Mexikói savanyú uborka)

• A legelterjedtebb faj
• Termése 2-4 cm hosszú, sötétzöld, éretten fekete
• Íze savanyú, citrusos

Melothria pendula (Creeping cucumber)

• Főként az USA déli részein honos
• Kisebb termésű, 1-2 cm
• Kevésbé savanyú íz

‘Miniature Watermelon’

• Díszítő célra nemesített változat
• Görögdinnyére különösen hasonlító csíkos termések
• Dekoratív levelek

‘Lemon Cucumber’

• Citromsárga termésű változat
• Enyhébb, kevésbé savanyú íz
• Különösen alkalmas friss fogyasztásra

„A kertészkedés egyik legnagyobb öröme a felfedezés és kísérletezés. Az egérdinnye különböző fajtáinak termesztése lehetőséget ad arra, hogy megtapasztaljuk a növényvilág hihetetlen sokszínűségét, és minden évben valami újat tanuljunk a természet csodáiról és saját képességeinkről.”