Vigyünk haza a kertbe annyi havat amennyit csak tudunk – mutatjuk miért!

Amikor télen leszakad az ég, és hömpölyög a friss, tiszta hó, a legtöbben csak a latyakot, a hólapátolást és a csúszós utakat látják benne. A kertészek szemében viszont a hó aranyat ér: ingyen víz, természetes takaróréteg, fagyvédelem és talajjavító „csomag” egyszerre. Nem túlzás azt mondani: ha van kerted, érdemes annyi havat hazavinned, amennyit csak reálisan elbírsz – persze okosan és biztonságosan. Az alábbiakban megmutatjuk, miért jó ez a kertednek, hogyan csináld jól, és mire figyelj tavasszal, amikor a hó már nem hó, hanem értékes víz lesz a talajodban.

Miért vigyünk haza minél több havat a kertbe?

A hó első ránézésre csak fagyos nyűgnek tűnhet, pedig a kert szempontjából kincset ér. A hó ugyanis lassan olvad, egyenletesen áztatja át a talajt, nem okoz hirtelen „árvízszerű” öntözést, mint egy nagy tavaszi zápor. Ez a lassú vízleadás különösen fontos a mélyebb gyökérzetű évelőknek, gyümölcsfáknak, bokroknak, amelyek a téli-tavaszi vízraktárakból élnek. Minél több jó minőségű, tiszta havat juttatsz a kerted talajára, annál nagyobb tartalékot képezel a szárazabb időszakokra.

A téli csapadék jellegéből adódóan a hó természetes szigetelőként is működik. A hótakaró alatt a talaj hőmérséklete kevésbé ingadozik, a felső rétegek nem fagynak át olyan mélyen és olyan gyorsan. Ez különösen a fiatal, sekély gyökerű növényeknél életmentő lehet, mert megóvja a gyökérnyakat a fagyási károktól. Ha a kertedben kevés a hó, de a környéken máshol összegyűlik, nagyon is logikus ötlet „hazavinni” a plusz mennyiséget.

A hó másik nagy értéke a vízminőség. A lehulló hó – tiszta környezetben – gyakorlatilag desztillált vízhez közelítő minőségű, nagyon alacsony só- és ásványianyag-tartalommal. Ez óriási előny ott, ahol a vezetékes vagy kútvíz kemény, meszes, és hosszú távon sófelhalmozódást okoz a talaj felső rétegében. A hóvíz ilyen értelemben „pihentető” a növények számára, segít a talaj sóterhelésének csökkentésében.

Nem szabad megfeledkezni a mikrobiológiai hatásokról sem. A hótakaró alatt a talajélet – gombák, baktériumok, apró talajlakók – jóval aktívabb marad, mintha teljesen csupaszon fagyna át a föld. Ezek a mikroszervezetek felelősek a szervesanyag-lebontásért, a tápanyagok feltárásáért, ami a tavaszi berobbanó növekedés alapja. A több hó tehát több „életet” hagy a talajban télen is.

A hótakaró a gyomokkal szemben is segíthet – főleg közvetve. A lassú olvadás miatt nem egyszerre árad el a víz, kevésbé kedvez a korai, agresszív gyomféléknek, amelyek a gyorsan felmelegedő, csupasz talajt kedvelik. Emellett, ha hóval borítod a mulccsal fedett ágyásokat, még jobb védelmet adsz a hasznos talajlakóknak, míg a gyengébb gyommagvak egy része károsodik.

Hó mint természetes öntöző és talajvédő réteg

A hó legkézenfekvőbb előnye, hogy víz. De nem mindegy, hogyan „viselkedik” ez a víz a talajban, és miben különbözik egy téli hóesés egy nagy nyári záportól. A hó a kertben három fontos szerepet játszik: öntöz, szigetel és védi a talajt az eróziótól. Lássuk részletesen, miért érdemes minél többet felhalmozni belőle a veteményesben, az évelők között vagy a gyümölcsfák körül.

A hó, mint lassú öntözőrendszer:

• 🌨️ Fokozatos olvadás: Nem zúdul egyszerre a talajra, hanem napokon-heteken át szivárog be.
• 💧 Mélyebb talajrétegekig jut: Több idő marad a beszivárgásra, így a gyökérzónáig is leér.
• 🚫 Kevesebb lefolyás: Nem úgy, mint egy hirtelen jött zápor, amely lemosódik a felszínről.

Talajvédő rétegként működik:

• 🛡️ Védi a talajt a kiszáradástól: A szél kevésbé tudja „kiégetni” a felső réteget.
• 🌬️ Csökkenti a széleróziót: A poros, száraz talaj kevésbé porlik, ha hó fedi.
• ☀️ Mérsékli a hőingást: A talaj nem melegszik-fagy le hirtelen.

Miért jobb, mint a csupasz talaj télen?

• 🌡️ A csupasz talaj sokkal mélyebbre átfagy, károsítva a gyökereket.
• 🪱 A talajélet visszaszorul, lassabb lesz a tavaszi beindulás.
• 🌱 A felszíni gyökerek, hagymák, gumók könnyebben sérülnek.

Hókupacok stratégiai helyeken:

• 🌳 Gyümölcsfák töve köré kupacolva extra vízforrást és fagyvédelmet ad.
• 🌿 Évelőágyásokban védi a frissen ültetett töveket.
• 🥕 Veteményesben a jövő évi ágyásokra halmozva javítja a tavaszi talajnedvességet.

Hó, mint természetes „mulcs”:

• 🌱 A mulcsrétegre hordott hó tovább javítja a hő- és páraegyensúlyt.
• 🌾 Megakadályozza, hogy a téli esők kimosva hagyják a talaj felső rétegét.
• 🔄 Összedolgozik a szerves mulccsal: alatta aktívabb a lebontás.

Hogyan gyűjtsük és hordjuk haza biztonságosan a havat?

A hó hazaszállítása elsőre játékos ötletnek tűnik, de rosszul csinálva balesetveszélyes lehet, és a növényeknek sem mindig tesz jót. Fontos, hogy már a gyűjtésnél, szállításnál és lerakásnál figyelj néhány alapvető szabályra. Így nem terheled túl a hátadat, nem karcolod össze az autódat, és nem viszel haza szennyezett havat, ami többet árt, mint használ.

Az első lépés a megfelelő eszközök kiválasztása. A legpraktikusabb a könnyű, műanyag hólapát és néhány erős, de rugalmas műanyag láda, vagy nagyobb építési vödör. Fém lapát is használható, de vigyázni kell, mert könnyebben megsérti a járda felületét, és hidegben a kezet is jobban terheli. Ha autóval viszed a havat, érdemes ponyvát, fóliát vagy régi takarót teríteni a csomagtartóba, hogy a latyak ne áztassa el a kárpitot.

A havat mindig olyan helyről gyűjtsd, ahol a lehető legtisztább: parkok gyepfelülete, kertek, udvarok, udvarok szegélyei. Amit mindenképpen kerülj:

• úttest szélén felhalmozott hó (sózott, olajos, szennyezett),
• parkolókban összetolt hó (autóról lemosódott szennyeződések),
• kutyasétáltató övezetek „gyanús” foltjai.
  A sós, szennyezett hó mérgező lehet a talajéletre és a növényekre, ezért ezeket ne vidd haza a kertbe.

Emelésnél mindig figyelj a helyes testtartásra. Ne derékból emelj nagy súlyt, hanem guggolva, a lábizmokkal dolgozva. A friss porhó könnyű, de ha kicsit olvadt, majd visszafagyott, meglepően nehézzé válhat. Inkább többször fordulj kisebb adaggal, mint egyszer nagy, de veszélyes súllyal. A csúszásmentes, jó talpú cipő vagy bakancs télen alapfelszerelés legyen, főleg, ha jeges a járda.

Autóval szállításkor ne pakold túl magasra a ládákat, hogy ne boruljanak fel egy hirtelen fékezésnél. Számolj azzal, hogy a hó már út közben olvadni kezd, ezért a ládák alja legyen zárt, és legyen nálad egy rongy, amivel törölni tudod a kifröccsenő vizet. Ha nagyobb mennyiséget hordasz haza, tarts szünetet, ne menj fáradtan; a téli vezetés eleve több figyelmet igényel.

A kertben a lerakásnál gondold végig, hova teszed a havat. Ne takard le vele a kiszáradásra hajlamos örökzöldek ágait túl vastagon, mert a nagy súly letörheti az ágakat. Szintén fontos, hogy a ház falától tarts némi távolságot: az olvadó hó víze ne közvetlenül az alaphoz folyjon, főleg régebbi épületeknél. Teríts inkább a fák töve köré, évelőágyásokba, veteményesbe, szabad, füves részekre.

Milyen növények hálálják meg legjobban a sok havat?

Nem minden növény reagál egyformán a hóra. Vannak, amelyek szinte fellélegeznek a védő, nedves takaró alatt, és vannak, amelyek inkább a jó vízelvezetésre, mint a tartós nedvességre „vágynak”. Ha tudod, mely fajok szeretik különösen a bőséges téli csapadékot, célzottan is hordhatsz oda extra havat, ahol a legnagyobb hasznát veszik.

A gyümölcsfák közül különösen a sekélyebb gyökerű fiatal fák hálálják meg a hótakarást. Az alma, körte, cseresznye, szilva fiatal oltványai a téli víz- és fagyvédelemnek köszönhetően tavasszal erőteljesebben indulnak meg, kevésbé száradnak vissza. A fák töve köré kupacolt hó extra víztartalékot biztosít a korai rügyfakadás időszakában, amikor a csapadék még kiszámíthatatlan.

Az évelő virágok – pl. lángvirág (phlox), kúpvirág, harangvirág, díszfüvek – szintén nagyon profitálnak a hóból. A hótakaró alatt a tövek nem fagynak át teljesen, a gyökérnyaki részek védve vannak. A frissen ültetett évelőknél ez különösen fontos: egy-két téli hókupac szó szerint eldöntheti, hogy átvészelik-e az első telüket.

Az örökzöldek helyzete összetettebb. A talaj felett a hótakaró jótékony, a gyökereket védi és nedvesen tartja. Az ágakon viszont a nagy, nehéz hó letörést okozhat. Érdemes tehát a gyökérzónára irányítani a plusz havat, az ágakról pedig – különösen a tuják, borókák esetében – óvatosan leverni a túl nagy mennyiséget.

Zöldségfélék közül főleg azok örülnek a hó okozta jó talajnedvességnek, amelyeket korán, kora tavasszal vetsz: borsó, spenót, sóska, retek, saláta, sárgarépa. Ha ezek ágyásait télen rendszeresen „feltöltöd” hóval, tavasszal sokkal egyenletesebb kelést kapsz, mert a magágy mélyebben is nedves marad.

Az alábbi táblázat segít áttekinteni, mely növénycsoportok várják szinte tárt karokkal a hókupacokat, és mire figyelj náluk:

Ha ezeket a szempontokat figyelembe veszed, nem csak „vakon” hordod a havat, hanem tudatosan erősíted azokat a növényeidet, amelyek tényleg sokat profitálnak a téli csapadékból.

Hóval a fagy ellen: így óvhatjuk a gyökereket télen

A fagy a kert egyik legnagyobb téli ellensége. Különösen a változékony telek veszélyesek, amikor nappal olvad, éjjel keményre fagy a talaj. Ilyenkor a gyökereket és gyökérnyakakat érő terhelés óriási. A hó ebben az ingadozó környezetben természetes „paplanként” működik, amely kisimítja a szélsőségeket, és stabilabb környezetet teremt a gyökérzónában.

A hótakaró hőszigetelő hatása a szerkezetének köszönhető: rengeteg levegőt zár magába, hasonlóan a jó szigetelőanyagokhoz. Egy 20–30 cm-es hóréteg már jelentősen csökkenti a talaj felső 10–15 cm-ének átfagyását. Ez különösen fontos az olyan sekély gyökerű fajoknál, mint sok évelő virág, fűszernövény vagy a frissen telepített palánták. A gyökér körüli hőmérséklet így több fokkal magasabb maradhat, mint a csupasz talajban.

A fagy-tágulás-fagy ciklus a gyökerek „kirántását” is okozhatja laza talajból. Ha nappal a talaj felső rétege kissé felenged, majd éjjel újra megfagy, a fagyás során táguló víz szó szerint kiemelheti a kisebb növényeket a helyükről. A hótakaró ezt a processzust is mérsékli: lassabban melegszik és hűl, ezért a gyökerek kevésbé vannak kitéve hirtelen mozgásoknak.

Az alábbi táblázat összefoglalja, hogyan segít konkrétan a hó a fagy elleni védelemben:

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy érdemes hóval külön is „betakarni” azokat a részeket, ahol érzékeny, frissen ültetett vagy melegkedvelőbb fajokat tartasz. Ilyenek lehetnek a friss gyümölcsfa-telepítések, új díszcserjék, rózsatövek, évelő ágyások szélei. A gyökérzónára kupacolt hó itt igazi életbiztosítás.

Arra azonban figyelj, hogy a jó fagyvédelem nem csak a hómennyiségen múlik. Ha a talaj alatta vízállásos, pangó vizes, a fagy és olvadás során a gyökerek könnyen rothadásnak indulhatnak. A hó akkor véd igazán, ha a talaj szerkezete jó, kellően morzsalékos, és a felesleges víz el tud szivárogni a mélyebb rétegekbe.

Hó a talajon: kevesebb locsolás, jobb vízháztartás

A modern kertészkedés egyik fő kihívása a víz. Egyre gyakoribbak a száraz tavaszok és forró nyarak, miközben az öntözővíz ára nő, a kutak hozama csökkenhet. Ebben a helyzetben a hó, mint téli vízforrás, felértékelődik: amit most „elraktározol” a talajban, azt később nem kell locsolócsőből pótolnod.

A hó lassan olvad, így a víznek van ideje beszivárogni a talaj mélyebb rétegeibe. Ez teljesen másképp viselkedik, mint egy nagy, heves zápor, ami gyakran egyszerűen lefolyik a felszínről, különösen tömörödött, száraz talajon. A hóolvadék képes feltölteni azokat a pórusokat is, amelyekhez a gyors esővíz nem jut el, mert a talaj felszíne már nem tud több vizet felvenni.

Ha a tél folyamán rendszeresen plusz havat hordasz a veteményesre és az évelőágyásokra, tavasszal hosszabb ideig nedves marad a talaj, és később kell elkezdened az intenzív öntözést. Ez nem csak víz- és pénzmegtakarítás, hanem időnyereség is. Egy jó „behavazott” kertben sokszor elég csak májustól rendszeresen locsolni, míg hó nélkül akár már áprilisban küzdeni kell a szárazsággal.

Az alábbi táblázat áttekintést ad arról, hogyan befolyásolja a hótakaró a talaj és a kert vízháztartását:

A jobb vízháztartás a tápanyagok felvételére is hatással van. Nedves talajban a tápanyagok oldott formában vannak jelen, így a gyökerek könnyebben hozzáférnek. Száraz közegben hiába van „papíron” elég tápanyag a talajban, a növény nem tudja felvenni, mert nincs, ami oldja és szállítsa. A hóval tehát közvetve a tápanyagfelvételt is segíted.

Fontos azonban, hogy a hó ne egy tömörödött, betonkemény felületű, cserepes talajra olvadjon rá. Ha tudod, ősszel lazítsd a talajt (pl. ásóvilla, nem forgató talajlazítás, komposztterítés), így a hóolvadék víz jobban be tud szivárogni, nem áll meg a felszínen. Ha a tél folyamán olvadáskor tócsás részeket látsz, oda érdemes több organikus anyagot (komposzt, mulcs) kijuttatni a következő szezonban.

A hó tehát egyfajta „időben eltolva érkező locsolás”, amit most szervezel meg, de a növényeid hónapok múlva élveznek. Ha rendszeresíted ezt a gondolkodást, minden nagyobb havazásnál már automatikusan azon jár majd az eszed: „mit tudok most ezzel a hóval tenni a kertem jövő évi vízgazdálkodásáért?”.

Mikor és mennyi havat érdemes a kertbe hordani?

Nem mindegy, hogy mikor és milyen mennyiségben zárod a kertedbe a havat. A túl kevésnek nincs látványos hatása, a túl sok – rossz helyen – pedig problémákat is okozhat (pl. meginduló föld, összetaposott ágyások). Érdemes tehát egyfajta „hóstratégiát” kialakítani: mikor, hol és mennyit halmozol fel.

Időzítés szempontjából a friss, porhó a legkönnyebben kezelhető. Ezt a legjobb néhány órán belül áthordani a kertbe, mielőtt teljesen összeesik, latyakossá válik vagy ráfagy a jég. A nagyobb havazások idején akár több részletben is dolgozhatsz: először csak az alapmennyiséget viszed be, majd ha újabb 5–10 cm esik, azt ráhordod a már meglévő kupacokra.

A mennyiséget illetően általános irányszámként egy 20–30 cm vastag hóréteg már érezhető védelmet és víztartalékot jelent. Ennél több is lehet hasznos, de nem mindenhol. Például fiatal gyümölcsfák, bogyósok (málna, ribizli) töve köré nyugodtan halmozhatsz 40–50 cm-es kupacot is, míg alacsony évelőknél, örökzöld talajtakaróknál elég 20–30 cm.

Figyelj a kert domborzatára is. A természetes mélyedések, alacsonyabban fekvő részek amúgy is több vizet gyűjtenek tavasszal, így oda nem érdemes extrém mennyiséget hordani, mert pangó víz alakulhat ki olvadáskor. A magasabb, gyorsabban kiszáradó részek – pl. enyhén emelt ágyások – viszont kifejezetten hálásak lesznek a plusz hótakaróért.

Fontos szempont az is, hogy közlekedni tudj a kertben. Hiába hordasz rengeteg havat, ha utána nem tudsz eljutni az ólig, komposzthoz vagy tárolóhoz. Hagyj „ösvényeket”, ahol kevesebb a hó, vagy egyáltalán nem halmozol; ezeket használhatod közlekedésre, míg a környező ágyásokon bőven állhat a hó.

Érdemes a hó mennyiségét összhangba hozni az adott ágyás vagy növény vízigényével. A nagyon szárazságtűrő fajoknál (pl. levendula, néhány sziklakerti növény) nem kell extrém mennyiséget felhalmozni föléjük. A vízkedvelő, nagy lombot nevelő növények viszont minél több téli nedvességet kapnak, annál jobban indulnak tavasszal.

Gyakori hibák hóhordáskor, amiket kerüljünk el

A hó kertbe hordása egyszerűnek tűnik, mégis több tipikus hiba csúszhat bele, amelyek csökkentik a módszer hatékonyságát, vagy egyenesen ártanak a növényeknek. Ha ezeket tudatosan elkerülöd, sok bosszúságtól kíméled meg magad, és a hó valóban azt a hasznot hozza, amit vársz tőle.

Az egyik leggyakoribb hiba, hogy az ember „ha már ingyen van” alapon bárhonnan és bármit összeszed. Az út széli, parkolókból tolt, sós, olajos, szemetes hó azonban nem a kertbe való. A benne lévő só, nehézfémek, olajmaradványok közvetlenül károsítják a talajt és a növényeket. Mindig csak tiszta, zöldfelületekről, kertekből, parkok gyepéről származó havat vigyél haza.

Másik probléma a túl nagy súly egy helyre halmozása. Ha vékony ágú bokrok, fiatal díszfák, örökzöldek köré túl magas és túl tömör hókupacot építesz, az olvadáskor, átfagyáskor jelentős terhelést okoz az ágaknak. Könnyen letörhetnek, deformálódhatnak. A gyökérzónát célozd, és az ágak alatt úgy helyezd el a havat, hogy a lombozat ne kapjon extrém plusz terhelést.

Sokan elkövetik azt a hibát is, hogy a ház falsíkja mellé tolnak óriási mennyiségű havat, gondolván, hogy úgyis jó lesz a virágágyásnak. Igen ám, de az olvadó víz ilyenkor közvetlenül az alaphoz folyik, ami régebbi épületeknél vizesedést, penészesedést, szerkezeti gondokat okozhat. Jobb, ha 50–80 cm-es sávban kevesebb havat halmozol a fal mellett, és kicsit kijjebb, a növényeknél képzel el a nagyobb kupacokat.

Egy másik klasszikus hiba, amikor valaki „taposással tömöríti” a havat, hogy több férjen egy helyre. A túlzottan összenyomott, jegesre taposott hó lassabban olvad, ráadásul alatta a talaj felső rétege is jobban tömörödik. Ez a levegőzés rovására megy, ami a gyökerek és a talajélet szempontjából egyaránt hátrányos. Hagyd a havat viszonylag laza szerkezetűre, így jobban ellátja víz- és szigetelő funkcióját.

Gyakran megfeledkeznek a közlekedési útvonalakról is. Ha mindent vastagon behavazol, később bosszankodhatsz, hogy nem tudsz normálisan kijutni a komposzthoz, ólhoz, szerszámtárolóhoz. Előre tervezd meg, hol lesznek az állandó ösvények, és azokat havazd be a legkevésbé. Sokkal kényelmesebb így dolgozni a kertben, még ha ez elsőre „pocséklásnak” is tűnik.

Végül hiba az is, ha mindezt úgy teszed, hogy közben a saját biztonságodra nem figyelsz. Csúszós cipő, túl sok emelés, jeges rámpák – mind balesetforrás. A hóhordás legyen átgondolt, nyugodt tevékenység: jó cipőben, kisebb adagokban, nem rohanva. Így marad hosszú távon is fenntartható „hóstratégiád” a kertben.

Tavaszi teendők: mit kezdjünk az elolvadt hóval?

Amikor eljön a tavasz, a hó eltűnik a kertből – de a hatása messze nem múlik el vele együtt. Ami addig fehér takaróként borította a talajt, az most láthatatlanul a talaj pórusaiban, a gyökerek körül dolgozik tovább. Érdemes tudatosan figyelni erre az átmeneti időszakra, hogy a lehető legtöbbet hozd ki a hóban rejlő vízkészletből.

Az első fontos teendő, hogy figyeld a talaj állapotát az olvadás idején. Ha azt látod, hogy egyes részeken tócsák állnak napokig, az annak a jele, hogy ott rossz a vízelvezetés, tömörödött a talaj. Ezeken a helyeken később érdemes talajjavítással (komposzt, szerves anyag, lazítás) segíteni a szerkezeten. Ha a víz el tudna szivárogni, a növények is jobban hasznosítanák.

A hóolvadék-víz igazi kincs a friss vetések számára. Amint a talajra rá tudsz menni anélkül, hogy belesüppednél, érdemes megnézni, mennyire maradt nedves a felső 5–10 cm. Ha mélyen nedves, bátran tervezhetsz korai vetéseket (borsó, spenót, sóska, saláta). Ha a télen sok havat hordtál ezekre az ágyásokra, jó eséllyel ideális magágyat találsz.

Az is jó gyakorlat, ha a tavaszi első gyomlálás és kapálás idejét a talajnedvességhez igazítod. Túl vizes talajon nem szabad dolgozni, mert a taposás és szerszámok hatására erősen tömörödik a szerkezet, amit nehéz helyrehozni. Várd meg, míg a hóolvadék nagyja beszivárgott, és a talaj épp csak „fog”, de nem tapad erősen a szerszámokra.

Azokon a helyeken, ahol szándékosan sok havat halmoztál fel, érdemes tavasszal megfigyelni a növények reakcióját. Jobb lett a kelés? Erősebben indultak a fák, cserjék? Esetleg túl vizes lett a közeg, és rothadás nyomait látod? Ezek a megfigyelések segítenek finomhangolni a jövő téli hóstratégiádat: hova kerüljön több, hova kevesebb.

Gyakori kérdések a hó hazaviteléről és válaszaink

1. Nem árt a növényeknek, ha „túl sok” havat hordok rájuk?
Ártani akkor árthat, ha rossz helyre és rossz szerkezetben kerül. A gyökérzónára halmozott, laza szerkezetű hó ritkán okoz gondot, viszont a vékony ágakra pakolt, letaposott, nehéz hótömeg letöréseket okozhat. Ökölszabályként: a gyökér köré mehet bőven, az ágakra csak annyi essen természetesen, amennyi magától is ráhullana.

2. Lehet a járdáról összetolt havat a kertbe vinni?
Attól függ, mivel kezelték a járdát. Ha sóval, jégoldóval szórták, akkor nem ajánlott, mert a só a talajba kerülve károsítja a növényeket és a talajéletet. Ha csak simán lapátolt, nem sózott felületről van szó, akkor óvatosan lehet, de mindig nézd meg, nincs-e benne kavics, szemét.

3. Hordhatok havat a szomszéd elől is, ha úgysem kell neki?
Csak akkor, ha előtte megkéred rá, és beleegyezik. Sokszor örülni fog, hogy kevesebbet kell lapátolnia, de mindig illik egyeztetni. Arra is figyelj, hogy az adott terület nem sószórt-e (főleg utcafront, kocsibeálló).

4. Nem fog hamarabb elolvadni a hó, ha „kupacba” hordom?
A nagyobb kupac teteje gyorsabban olvad a napsütésben, de a belseje lassabban. Összességében a vastagabb hóréteg tovább kitart, így hosszabb ideig biztosít folyamatos vízutánpótlást. Ez az, ami a kert szempontjából igazán értékes.

5. Hó helyett jó a jég is, amit mondjuk a kocsibeállóról feltörök?
Korlátozottan. A jégtáblák lassabban olvadnak, de kevésbé „lélegeznek”, nem szigetelnek úgy, mint a hó. A gyökérzóna vízellátásához valamennyire hasznos, fagyvédelemre kevésbé. Ha van választásod, a laza szerkezetű hó jobb, de a jég sem „rossz”, ha nem sós és nem szennyezett.

6. Van értelme hóhordásnak enyhe, „tavaszias” teleken is?
Igen, sőt ilyenkor különösen. Az enyhe telek gyakran nagyon szárazak, kevés a csapadék. Ha mégis érkezik egy-egy komolyabb havazás, az aranyat ér: ilyenkor érdemes minél több tiszta havat a kert talajára juttatni, mert később lehet, hogy hetekig-hónapokig nem esik számottevő eső.

A hó tehát messze nem csak téli nyűg, amit el kell lapátolni az útból. A kert szemszögéből nézve értékes vízforrás, természetes szigetelés, talajvédő takaró és a tavaszi erős indulás záloga. Ha legközelebb esik, gondolj rá úgy, mint ingyen érkező öntözőrendszerre és fagyvédő takaróra: válogasd ki a tiszta havat, hordd a megfelelő helyre, és hagyd, hogy a természet elvégezze a többit. A növényeid hálával „fizetnek” majd érte – erősebb hajtásokkal, szebb virágokkal és bővebb terméssel.